A világ minden táján találtak már múmiákat, a bebalzsamozott,
aprólékosan előkészítette és szertartásosan eltemetett testektől kezdve egészen
a természetes módon megőrződött tetemekig. A választék korban és etnikumban is
igencsak széles, és a legtöbbjükről egyértelműen ki lehet deríteni, hogy mennyi
idős, milyen nemű, mikor és hogyan halt meg, honnan származik, egyszóval sok
kérdést lehet tisztázni anélkül, hogy zsákutcákba futnánk. Azonban vannak
köztük igen rejtélyesek is, és a legkülönlegesebb eseteket az időnként
felbukkanó, aprócska maradványok jelentik.
Alyoshenka múmia
Alyoshenka (egyes források szerint Aleshenka) múmia, vagy más néven a Kyshtym törpe. Az apró testet sokan egy koraszülött gyermeknek tartják, akinek súlyos deformitásait a 40 évvel megtalálása előtt történt kyshtym-i nukleáris katasztrófa okozott, viszont vannak, akik úgy vélik, egy földönkívüli maradványairól van szó. Alyoshenkának igen érdekes és bizarr története van, már a megtalálása is különös, hiszen vannak források amelyek szerint még élt, mikor rábukkantak és csak hetekkel később halt meg. A különös teremtményt 1996 májusában találták, Oroszországban, Kaolinovy faluban, nem messze Kyshtym-től. Megtalálása után pár hét múlva elpusztult, és sajnálatos módon a holttestnek is nyoma veszett azóta, így köddé vált az a remény is, hogy ezt a múmiát legalább olyan alapossággal megvizsgálják, mint a korábbi részben említett atakama-i holttestet. Mindössze videó felvételek, fotók és a találgatás maradt az utókornak. Emiatt nem meglepő, hogy rengeteg olyan elképzelés kapott szárnyra, amik a test földöntúli voltát próbálták hangsúlyozni, azonban a szkeptikus tábor képviselő is felbukkantak, akik állították, ez nem több csak egy külvárosi legenda.
A testet eredetileg egy idős asszony, bizonyos Tamara Vasilievna Prosvirina találta, egy meleg májusi estén. Szokásos esti sétáját élvezte, amikor hangokra lett figyelmes. Azt hitte, hogy valamilyen kistestű állat motoszkál a környéken, de hamarosan gyereksírás vegyült a neszekbe. Tamara elkezdte keresni a hang forrását, és egy különös kis lényt talált. Az asszony a sáljába tekerte az apró teremtményt, hogy megvédje, és haza vitte. A kis lényt a nő úgy nevelgette, mintha a saját gyermeke volna, s ő nevezte el Alyoshenkának. A "gyereket" Tamara unokahúga (akit szintén Tamarának hívnak) is látta, rögtön másnap, mikor nagynénjét ment látogatni. Később a nő úgy írta le a lényt, mint valamit, ami nem erről a világról származik. Sőt mi több a a fiatalabbik Tamara számára elég nyugtalanító volt a teremtmény megjelenése. Nagy, hagyma alakú feje volt, arcát majdnem teljesem elfoglalták hatalmas szemei, és közöttük csupán egy apró nyílás volt, amin keresztül lélegzett. De a legborzasztóbbnak mégis azt tartotta a nő, ahogy a lény elfogyasztotta az ételt, amit nagynénje adott neki. Tamara unokahúga szerint Alyoshenka nem evett, hanem "táplálkozott".
 |
| Részlet az egyik dokumentum filmből |
Ha eddig bizarrnak tűnt a történet, a dolgok ettől a ponttól kezdtek csak még furcsább fordulatot venni. Pár héttel az után, hogy Alyoshenkát megtalálta, Tamara beteg lett és kórházba kellett szállítani. Egy szomszéd hívta ki a mentőket, mivel az idős asszony újra elkezdett hallucinálni, azt mondja az embereknek, hogy ismét gyermeke van, és dührohamai vannak. Többen mondták a környékbeliek közül, hogy az öreg nőtől nem szokatlan a különös viselkedés, és hogy mentálisan beteg. Sokan tudták róla, hogy a közeli temetőbe járt éjszakánként, a virágokat lelopta a sírokról és otthonát díszítette velük. Hogy végül romló mentális állapota vagy más miatt került e a kórházba Tamara, nem teljesen tisztázott, viszont a kis lény egyedül maradt a házban. Egy akkoriban megjelent hírújság szerint a nő kórházi fogsága alatt többször próbált az orvosoknak szólni, hogy a "gyermeke" egyedül van otthon, de figyelmen kívül hagyták kétségbeesett segélykéréseit, és állításuk szerint ők ellenőrizték a házat de semmit nem találtak, csak egy macska tetemet rongyokba tekerve.
Tamarán és unokahúgán kívül, aki még látta Alyoshenkát, az Vladimir Nurdinov volt. Nem tudni milyen okból, de többször meglátogatta Tamarát a férfi, és látta a nő "gyermekét". Amikor a férfi tudomást szerzett arról, hogy Tamarát kórházba szállították, elment a nő otthonába, hogy megnézze jól van e a lény, de sajnálatos módon Alyoshenka addigra meghalt, valószínű az éhségtől és kiszáradástól, a tetem pedig már mumifikálódásnak indult. Persze a tetem megtalálása nem tisztázott, több féle verzió ismert. Egyesek szerint Nurdinov Tamarával lakott, más források szerint viszont Tamara unokahúga találta meg a testet és adta át Nurdinovnak. Ami biztos, hogy Nurdinov adta át a maradványokat egy Vladimir Bendlin nevű rendőrnek. Bendlin úgy ítélte, hogy egy gyermek maradványaival van dolga, ezért a testet átadta Dr. Irina Yermolaeva orvosnőnek vizsgálatra.
 |
| Alyoshenka és egy gyufásdoboz mellette, hogy fogalmunk legyen a lény méreteiről |
A doktornő szerint olyan szempontból nem "kacsa" az eset, hogy ez valóban egy mumifikálódott test, ami egykor élő szövet volt. Arra a következtetésre jutott, hogy ez egy koraszülött gyermek, akinek deformitásait nagy valószínűséggel az 1957-es kyshtym-i nukleáris katasztrófa miatti sugárzás okozta. A másik orvos, aki látta Alyoshenka maradványait, Bendlin orvosi szakértője, Lyubov Romanowa volt. A nő annak ellenére, hogy több olyan gyermeket látott már, akiknek súlyos deformitásai voltak, mégis úgy nyilatkozott, hogy "soha sem látott ehhez hasonlót" és hogy valószínűleg "nem emberi eredetű" a tetem. Túl soknak tartotta a különbségeket. Összesen 20 olyan elváltozást sorolt fel, ami a csontokhoz köthető, nem utolsósorban azokat, amelyek a koponya csontokon talált, például a túl éles csontszélek.
Természetesen hamar szárnyra kapott az a pletyka a faluban, hogy az öreg, bogaras Tamara egy földönkívüli csecsemőt talált, és nevelgette. Sokan a környékről ebben a történetben meglátták az üzlet lehetőségét, akár igaz, akár nem, és megpróbálták jó pénzért eladni történetüket az egyre több ide érkező újságírónak és TV csatornának, nem utolsó sorban két japán televíziós társaságnak, akiknek a munkatársai "mindenki után pénzt dobtak, aki tudott valamit az UFO-bébiről". Olyan hírek is felröppentek, hogy maga Tamara, és Nurdinov találták ki a történetem,hogy pénzhez jussanak, és hogy a tetem nem más csak egy jól megcsinált bábu. Természetesen érdemes megjegyezni, hogy kiderült, hogy a test valódi, egykor élőlény volt, valamint, nincs bizonyíték arra sem, hogy Tamarának vagy Nurdinovnak bármilyen anyagi haszna származott volna az esetből.
A videót Vladimir Bendlin készítette saját kamerájával, az után, hogy a kis testet átadták neki
Bár az első vizsgálatok bebizonyították, hogy a test valódi, mégsem csinált senki DNS teszteket, hogy vajon emberi maradványokról volt e szó. Egy híres ufológus, Boris Zolotov felajánlott, hogy elvégezteti a genetikai analízist Alyoshenkán, és Bendlin gondolkodás nélkül átadta a testet a férfinak. Ez egy olyan döntés volt, amit azóta, saját bevallása szerint, már nagyon megbánt. Bendlin arra számított, hogy pár héten belül visszakapja a vizsgálat eredményeit, viszont hiába várt, már több hónap is eltelt, és Zolotov-ot sem tudta többé elérni. Amikor Zolotov-ot sikerült egy televíziós csatornának megtalálnia, a férfi egy igen bizarr és különös magyarázattal szolgált az esetről. Elmondása szerint épp az analízisre vitte a maradványokat egy kollégája, amikor egy UFO tűnt fel a semmiből, elállta kollégája útját, és magával vitte Alyoshenka testét, s nem volt hajlandó további kommentárt az esethez fűzni.
 |
| Vajon a testet Alyoshenka fajtársai vitték magukkal? |
Egyes teóriák szerint Zolotov-ot kényszerítették arra, hogy átadja a maradványokat a titkosszolgálatnak. Egy újságíró akkoriban szemtanúja volt annak, hogy valakit kényszerítettek titoktartási papírok aláírására, s vannak, akik lehetséges párhuzamot vontak a két eset között. Mások szerint viszont az a legvalószínűbb, hogy eladta a testet egy gyűjtőnek, nyilvánvalóan anyagi haszon ellenében. Egy biztos, hogy akár mi is történt, a maradványokat soha többé nem látta senki.
Fordulat akkor következett, amikor egy ismeretlen nő előállt azzal az állítással, hogy a birtokában van az a lepedő, amibe a tetemet csavarták, és hajlandó átadni azt Bendlin-nek, hogy újabb DNS vizsgálatot hajtsanak végre, de csak akkor, ha komolyan veszik őt, és kivizsgálják alaposan Alyoshenka ügyét. Tamara unokahúga igazolta, hogy ez az a takaró, amibe nagynénje a kis lényt tekerte, és amikor visszajött az eredménye a DNS vizsgáltnak, nagy meglepetést okozott. Találtak emberi DNS-t (ami valószínűleg Tamaráé volt) valamint egy olyan szálat, ami ismeretlen volt a tudomány számára.
Hivatalosan Alyoshenka egy koraszülött gyermek, aki maximum 20-26 hetes lehetett, amikor világra jött, és minden bizonnyal nem élt tovább pár óránál születése után, nemhogy hetekkel, ahogy Tamara állította korábban. A testről kiderült, hogy valójában lánygyermekről van szó, nem pedig fiúról, ahogy korábban hitték, és súlyos rendellenességeiért a kyshtym-i katasztrófa miatti radioaktív sugárzás lehet a felelős. A lényt csupán két ember látta, amíg még életben volt, Tamara unokahúga és Nurdinov, akik ezen eredmények ellenére továbbra is ragaszkodtak hozzá, hogy a lény igen is élt. Sok kutató szánt sok időt arra, hogy a történteket kivizsgálja, és közülük sokan egyet értenek abban, hogy Tamara unokahúga valószínűleg az igazat mondja. Már azért is, mert a történetétől az évek során egyszer sem tért el, nem változtatott a részletein.
"Akkoriban hetente kétszer látogattam meg a nagynénémet, aki egyedül élt. Ennivalót vittem neki, ahogy mindig is tettem. Már éppen indulni készültem, amikor azt mondta 'Jobb, ha adunk egy kis ételt a babának is.'. Aztán oda intett engem az ágyhoz. Közelebb mentem és akkor megláttam őt. Ott volt az ágy tetején, és valami furcsa, nyikorgó hangot adott ki. A szája aprócska cső volt, és láttam a benne mozgó kicsiny piros nyelvet. Két kis fogat is láttam. Bizonyos szempontból egy apró csecsemőnek tűnt. A feje barna volt, a teste szürkének tűnt. Nem voltak szemhéjai, és nem látszott, hogy milyen nemű. A pupillája úgy tágult és szűkült, mint ahogyan a macskáknak szokott, ha sokszor le-föl kapcsolják a világítást. Megkérdeztem a nagynénémet, hogy honnan szedte ezt a kis szörnyet. Ő azt válaszolta, hogy az erdőben találta. Közben folyton Aleshenkának nevezte, majd odaadott a lénynek egy cukorkát, amit az a valami azonnal elkezdett szopogatni. Akkor azt hittem valamiféle állat lehet."
 |
| Az egyetlen kép, amit az ezzel kapcsolatba hozható személyekről találtam. Tamara Vasilievna Prosvirina (forrás: http://www.ascensionearth2012.org/2014/05/did-russian-women-take-alien-home.html) |
Megemlítendő, hogy azzal egy időben, amikor Alyoshenka maradványai eltűntek, az idős Tamara egy végzetes autóbalesetben életét vesztette. Éppen a kórházból akart megszökni, amikor történt a baleset. Akik látták, úgy írták le, hogy az idős asszony úgy viselkedett, mintha valaki hívná őt. Érdekes egybeesés, hogy a nőnek a következő napokban találkozója lett volna olyan specialistákkal, akik Moszkvából érkeztek a helyszínre, hogy jobban kivizsgálják az esetet. Többek között Mark Milkhimer, aki hipnózisnak akarta alávetni Tamarát, hogy Alyoshenka megtalálásának különös körülményeire fény derüljön, pontosabban több részletet is megismerhessenek. Röviddel azután, hogy Milkhimer Kyshtymbe érkezett ő maga is meghalt egy szívroham következtében.
A múmiát övező rejtélyek egyre csak gyarapodnak, s a különös halálesetek is csak növelik a kérdőjeleket az eset körül. Akár hogy is, egy igen vitatott és különös esetről beszélhetünk, s csak remélhetjük, hogy egyszer újra felbukkan Alyoshenka, hogy alaposabban megvizsgálhassuk.
Források:
- http://www.metimeforthemind.com/aleshenka-ndash-alien-baby-or-a-tragic-victim-of-the-1957-kyshtym-disaster-40-years-later.html
- http://www.ascensionearth2012.org/2014/05/did-russian-women-take-alien-home.html
- http://www.pravdareport.com/science/mysteries/24-03-2007/88603-alien_dna-0/
- https://en.wikipedia.org/wiki/Alyoshenka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése