Egyike a legismertebb és legellentmondásosabb földönkívüli elrablásoknak. Travis Walton, egy név, ami elválaszthatatlanul összefonódott a földönkívüli eltérítésekkel, köszönhetően a hatalmas média figyelemnek, ami az esetet övezte akkoriban. 1993-ban film is készült, ami feldolgozta az eseményeket, "Fire in the sky" címen, sorra véve az eseményeket, amik a férfi elrablása során lezajlottak.
 |
| Travis Walton |
De ami a leginkább érdekel mindenkit, hogy hol volt Travis 1975. November 5-e és November 10-e között? Egy vadászházban vagy sátorban bújt el az arizonai erdők mélyén, arra várva, hogy előbújhasson idegenekről szóló meséivel? Vagy valóban elrabolták ismeretlen erők, olyan okokból, amelyek még mindig feltáratlanok előttünk?
Ebben a cikkben összegyűjtöttem Travis Walton esetének kulcsfontosságú momentumait. Nem célom, hogy bebizonyítsam, Travis Walton az igazat mondta, sem hogy azt állítsam hogy ő és társai hazudtak. Viszont addig amíg Walton vagy társai nem állnak elő vele, hogy ez egy csalás volt, vagy egy korábban nem ismert bizonyíték előkerül, ami bizonyítja hogy Walton az igazat mondja, addig saját magunknak kell eldöntenünk, hogy miben szeretnénk hinni...
1975. November 5.
A következő beszámoló Travis Walton-tól és hat kollégájától származik, akik azon a napon voltak vele, amikor a különös események kezdetüket vették. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a kollégák csupán csak addig a pontig voltak jelen, amíg Travist elrabolták az idegenek. A csapat tagja volt Mike Rogers, aki nem csak Travis főnöke, de jóbarátja is volt egyben. Ezen kívül jelen voltak Kenneth Peterson, John Goulette, Steve Pierce, Allen Dalis és Dwayne Smith.
 |
| Walton hat kollégája |
A hét férfi (Travis Walton és hat kollégája) egy faállomány javító telepen dolgozott Apache-Sitgreaves Állami Erdőben (Apache-Sitgreaves National Forest), közel a lakhelyükhöz, az arizonai Snowflake városához. A megbízatás amit Rogers és emberei kaptak az egyik legjövedelmezőbb volt, amit az Erdészeti Szolgálattól (Forest Service) kaphattak, ám már a tervezett határidőn túl voltak a munkával. Ez hatalmas nyomást jelentett számukra és estébe nyúló, hosszú órákon keresztül dolgoztak. Amikor este hat órakor végeztek, felszálltak a platós kocsijukra, hogy haza induljanak.
Útközben furcsa, derengő fényt láttak a sötét erdőből, a fák közül kiszűrődni. Elsőre azt gondolták, hogy tűz gyulladt az erdőben, de ahogy közelebb hajtottak, hogy megvizsgálják a dolgot, lesokkolta őket, amit találtak. Egy hatalmas, hozzávetőlegesen 8 láb széles és 20 láb magas (1 láb, nagyjából 0,3 méternek felel meg, a szerk.), ezüstös korong alakú eszközt láttak, ami egy tisztás felett lebegett. Lesokkolva a látottaktól, Rogers lefékezett, de még mielőtt a kocsi teljesen megállt volna, az izgatott Walton leugrott a még mozgó autóról, és a korong felé sietett, hogy közelebbről is szemügyre vehesse, annak ellenére, hogy a kollégái kérlelték, hogy szálljon vissza az kocsira.
A kocsiban ülő hat férfi végignézte, ahogy a korongból egy kék fénynyaláb kicsapott, és eltalálta Waltont, a levegőbe lökve a férfit, aki 10 lábnyit repült mielőtt hanyatt a földbe csapódott volna. Abban a pillanatban Rogers és az öt másik férfi meg voltak győződve róla, hogy a korong megölte Waltont. Rogers a gázra taposott, attól tartva, hogy ők lesznek a következők. Nemsokkal később azonban Rogers megállt, és megpróbálta meggyőzni társait, hogy nem hagyhatják Travist csak úgy ott akár él akár meghalt. Visszatértek hát a helyszínre, azonban a korongnak és Travisnek is nyoma veszett. Nem tudták mit tehetnének, így behajtottak a városba, és nem látva más lehetőséget, kihívták a rendőrséget.
A nyomozás
Miután felvették a kapcsolatot a rendőrséggel, Rogers-t és a többieket először a sherif helyettes kérdezte ki, mielőtt Marlin Gillespie sheriffel talákoztak volna, aki azonnal észrevette a férfiakon, hogy zaklatottak és meg vannak rémülve. Rogers-ék a sheriffet és egy maroknyi emberét elvezették az erdőbe, ahhoz a ponthoz, ahol a lebegő objektumot látták, azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudták állításaikat alátámasztani.
 |
| Marlin Gillespie sheriff |
A helyzet komolyságára való tekintettel, az aznap történtekről adott rendkívüli beszámolók miatt a rendőrség egy poligráf szakértő, Cy Gilson (Cyril Gilson 2020. Augusztus 16-án, 87 éves korában elhunyt, a szerk.) bevonása mellett döntött, hogy hazugság vizsgálatnak vesse alá Walton kollégáit. A férfiak a rendőrség első felkérésre készségesnek látszottak, hogy elvégezzék rajtuk a tesztet, és ezzel is bizonyítsák, hogy amit mondanak az igaz. Azonban egyre nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy az ügyben már inkább gyanúsítottak. Tartottak tőle, hogy vád alá helyezik őket, így vonakodni kezdtek, hogy végrehajtsák a vizsgálatot, bár végül is beleegyeztek. Míg egyikük, Allen Dalis, poligráf tesztjét nem lehetett pontosan kiértékelni, rajta kívül a többiek átmentek a teszten.
 |
| Cy Gilson |
Ez csak tovább tüzelte a média érdeklődését. Sajnos a poligráf teszt nem tett pontot a vádak végére. Szinte azonnal megkérdőjelezték a teszt hitelességét a szkeptikusok és a riporterek, sőt, még a nyomozásban részt velő rendőrök némelyike is kételkedett a tesztek eredményében. A tény, hogy Dalis volt az egyetlen, akinek az eredményei nem voltak meggyőzőek, méginkább felkeltette a rendőrség gyanúját. Köztudott volt ugyanis, hogy Dalisnek és Waltonnak voltak nézeteltérései a múltban. Ez azt a gyanút ébresztette, hogy Dalis lehetett az, aki megölte Waltont.
Végül 1975. November 10-én este Walton nővére különös telefonhívást kapott, ami mindent megváltoztatott. A hívás Travis Waltontól származott.
Travis Walton beszámolója
Öt nap telt el azóta, hogy Travis Walton eltűnt, és a telefonban borzasztóan reszketett a hangja, de valahogy sikerült elmondania, hogy egy autószerelő műhelynél van Heber városában és fogalma sincsen arról, hogy hogyan került oda.
Amikor a családja elment Waltonért Heberbe, hogy haza vigyék, Travisnek fogalma sem volt, hogy öt nap telt el közben. Amikor visszaemlékezett arra, ami az után történt, hogy eltalálta a fénynyaláb, a következőket mondta a családjának;
"Amikor magamhoz tértem azt hittem egy kórházban vagyok. A hátamon feküdtem egy asztalon és ahogy figyeltem, három alakot láttam. Olyan furcsa volt. Nem emberek voltak. Embrióknak tűntek, 5 láb magasak lehettek és szűk, barna (tan-brown, azaz napbarnított bőrhöz hasonló színű barna, a szerk.) köntöst viseltek. A bőrük fehér volt akár a gomba, de nem voltak tisztán kivehető arcvonásaik."
 |
| Mike Rogers illusztrációja Travis elbeszélései alapján |
"Egy magas háttámlájú szék volt a szoba közepén, gombokkal az egyik karfán, és egy karral a másikon. A férfi eltűnt, olyan hirtelen, ahogy megjelent, én pedig el kezdtem babrálni a gombokkal. Megnyomtam a kart és a kinti kép egyszerre megváltozott. Éreztem, hogy mozgásban vagyunk. Tudtam, hogy egy űrhajón vagyunk. Aztán hirtelen megint minden elsötétült..."
 |
| Mike Rogers illusztrációja Travis beszámolója alapján |
Mivel a rendőrség nem tudott egyikükre sem rá bizonyítani semmilyen bűntényt, annak ellenére, hogy a gyanú továbbra is fennállt, hogy az egész dolgot csak megrendezték, mégis vonakodva bár, de lezárták az ügyet. Az újságírók és a szkeptikusok azonban Walton és munkatársai nyomában voltak és a helyi lakosok bánatára ellepték a kisvárost. A lakosok elkeseredettségüket Rogers csapatán vezették le.
Ami Waltont illeti, az emberek, akik ismerték, arról számoltak be, hogy megváltozott Travis viselkedése az incidens után, és hogy még visszahúzódóbb lett mint korábban. Akik pedig azt hitték, hogy az ügy lezárult, tévedtek. Az ügy a nagy nyilvánosság "bíróságán" folyt tovább.
Poligráf problémák
A poligráf, vagy más néven hazugság vizsgáló, az emberi testben pszichológiai stimulusok hatására lezajló fiziológiai változásokat méri/érzékeli. Leginkább azokat a válaszreakciókat ismeri fel, amiket az emberek akkor produkálnak, ha félnek vagy veszélyben érzik magukat. Ha az emberek hazudnak, hasonló reakciók léphetnek fel a szervezetben, a lebukástól való félelem miatt, amiket a poligráf kimutathat.
Nem sokkal előbukkanása után Waltont is alávetették a tesztnek. Az első tesztet John McCarthy magán nyomozó végezte el, akit az Aerial Phenomenon Research Organization (APRO - Égi Jelenségeket Kutató Szervezet) bízott meg. Walton szerencsétlenségére az első teszt sikertelennek bizonyult. Az APRO nem volt elégedett ezzel a teszttel, és azzal indokolta az eredményt, hogy Walton ekkor még mindig igen zaklatott állapotban volt, ami negatívan befolyásolhatta a vizsgálatot. Az APRO úgy döntött nem teszi nyilvánossá ezt az első vizsgálatot, hanem egy újabb tesztet szerveztek egy későbbi dátummal. A második teszten átment Walton, és az APRO nyilvánossá tette az eredményt.
 |
| Korabeli cikk Walton elrablásáról |
Ez érthetően nagy érdeklődést keltett, és az APRO igen gyorsan saját javára fordította és az egész ügyet a történelem egyik legmeghatározóbb elrablásos esetének nyilvánította. Azonban a nagy nyilvánosságot kapó ügy a szkeptikusokat is vonzotta. Közöttük volt Philip Klass, aki elég nagy hírnévre tett szert az UFO hívő közösségben, mint az UFO-ügyek Sherlock Holmes-a, komoly nyomozásai révén, és hogy eltökélten próbálta feltárni az UFO-ügyeket. Később persze ez a vád érte Klasst, hogy egy jól eltervezett "boszorkány-üldözést" hajtott végre, hogy bebizonyítsa, hogy a hét férfi hazudott. Különösen akkor, amikor előásta az első bukott tesztjét Travisnek. Azzal is megvádolta Waltont, hogy a poligráfot megtévesztő módszereket alkalmazott a második teszt során, mint például szabályozta a légzését, valamint bírálta a teszt során elhangzott kérdéseket.
 |
| Philip Klass |
A poligráf teszt kulcsfontosságú bizonyítékká vált mind a két oldal számára, ám egyik sem volt elégedett az eredménnyel. 1993-ba Cy Gilson, aki az első tesztel végezte Rogersen és a többieken amíg Walton hiányzott, ismét elvégezte a tesztet Waltonon, illetve Dalison, akinek akkor ellentmondásosak voltak a teszt eredményei és Rogersen is. Ezúttal mind a három férfi átment a teszten, ám az eset kritikusai továbbra is bírálták a feltett kérdéseket, mondván, hogy azok úgy lettek megszerkesztve, hogy segítsék a tesztalanyokat.
Michael Shermer tudományos és szkeptikus író is kritizálta Walton állításait, mondván;
"A poligráf nem egy megbízható módja az igazság megállapításának. Úgy gondolom Travis Waltont nem rabolták el az idegenek. Meg kell értenünk, hogy mind a két esetben megtévesztés és az önámítás történt, 1975-ben és utána is."
Az eset egy megtévesztés?
Klass és más szkeptikusok miért kételkedtek ennyire hevesen abban, hogy Walton és munkatársai nem mondanak igazat? Klass odáig elment vádjaival, hogy Walton és társai azért tervelték ki az egészet, hogy kihátráljanak az Erdészeti Szolgálattal kötött szerződésükből. Már korábban is említve volt, hogy el voltak maradva a határidőtől, és ha nem teljesítették voltna a szerződés rájuk vonatkozó részét, anyagi szankciókkal kellett volna szembenézniük. Ha valóban ez a helyzet, akkor sikerrel jártak, hiszen az Erdészti Szolgálat felbontotta a szerződést velük, és ők anélkül hagyhatták a munkát abba, hogy pénzbüntetést kellett volna fizetniük. Ezen kívül volt egy elképesztő történetük, amit el tudtak adni a bulvársajtónak, így vissza tudták szerezni a pénzt, amit a munka hiányában vesztettek.
Tagadhatatlan, hogy Walton és társai valóban profitáltak az egész ügyből. Walton maga 2500 dollárt kapott a National Enquirer laptól az "1975 legjobb UFO esete" címen, míg a többiek összesen kaptak 2500 dollárnyi jutalmat, amit elosztottak egymás között. Ez nagyban hozzáadott ahhoz a gyanúhoz, hogy a férfiak hazudtak az esettel kapcsolatban, annak érdekében, hogy pénzhez jussanak. Míg azok, akik hittek a történetükben úgy voltak vele, hogy ez az eset a csapat elég jövedelmező szerződésébe került, így valahogy pénzt kellett szerezniük, hogy ezt kompenzálják. Ezen felül az egyik csapattagot, Steve Pierst, Klass megpróbálta megvesztegetni 10.000 dollárral, hogy a férfi mondja azt hogy az egész történet csak egy átverés. Pierce nem fogadta el az ajánlatot, mondván, tudja jól, hogy mit látott.
 |
| Walton és társai a National Enquirer laptól kapott 2500 dolláros csekkel |
Klass teóriájának egy alternatív változata is keringett a Snowflake város rendőrségének tagjai között, akik az első vizsgálatokat lefolytatták. Ők is hasonló indítékokat sejtették a dolog mögött, mint Klass, de azt hozzá tették, hogy Walton és Rogers valószínűleg megtévesztette a csapat többi tagjűt, ballonokat elhelyezve az erdőben, megvilágítva azokat, amivel azt a hatást keltették, hogy egy UFO landolt a fák között. Kiváló szemtanúknak számítottak egy jól kitervelt csalásban.
De függetlenül attól, hogy mindannyian benne voltak e vagy csak Rogers és Walton, a kérdés még mindig nyitott marad; miért találtak ki egy történetet UFO-król és földönkívül elrablásról, mikor annyi már alternatív lehetőségük volt, amik kevésbé látványosak ugyan, de sokkal hihetőbbek, ha ezzel csak ki akartak lépni a szerződésből, amit nem tudtak volna teljesíteni. Mi motiválhatta őket, hogy UFO-k legyenek az első gondolatuk, mint megoldás?
Többen rámutattak, hogy két héttel korábban mutattak be egy TV filmet, ami Betty és Barney Hill elrablását dolgozta fel, és ez ihlette a csapatot. Ám minden szkeptikusoknak csak annyit kellett tennie, hogy utána néz Walton múltjának, máris láthatta, hogy az UFO-k nagy szerepet játszottak Walton életében. Walton apja lelkes híve volt az UFO-knak, és beszámolók szerint elhagyta Walton anyját, hogy érdeklődésének szentelhesse életét. Walton testvére szintén ismert volt történeteiről, amik arról szóltak, hogy idegenek üldözték. Walton maga is érdeklődött a földönkívüliek iránt már elrablása előtt is, és Rogers elmondta a rendőröknek amíg Waltont keresték, hogy a férfi azért rohant ki a kocsiból mert egy "UFO-bolond", és valószínűleg nagyon izgatott lett attól, hogy láthat egyet.
Több UFO-kutató is egyet ért abban, hogy más elrablásos történetekhez képest Walton története meglehetősen következetlen. Először is, az UFO miért nem próbálta megállítani a többieket, akik még a kocsiban voltak. Az elrablásos esetek nagy többségében ugyanis nincsenek szemtanúk. Másodszor, Walton tisztán emlékezett a vele történtekre, minden regressziós hipnózis nélkül. Walton ugyan alávetette magát regressziós hipnózisnak, ahogyan azt weboldalán állította 2019-ben;
"Nem tudtam visszaemlékezni semmi olyanra a hipnózis során, amire magamtól ne emlékeztem volna előtte. A hipnózis segített, hogy részletesebben el tudjam mondani azt ami velem történt, anélkül, hogy elöntene közben a szorongás, de nem segített visszanyerni elvesztett emlékeket."
Ha összefoglaljuk a dolgokat, el kell döntenünk, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a poligráf tesztek eredményének, amik az elsődleges bizonyítékot jelentették, ami Waltonék állítását támasztotta alá az ügyben való nyomozás során. Mint korábban már szó volt róla, több kritika is érte ezt a vizsgálatot és tudjuk, hogy nem megdönthetetlen módszer az igazság bizonyítására, amiért is nem lehet használni egy bírósági perben. De ez nem jelenti azt hogy a férfiak feltétlenül hazudnak. Azt is észben kell tartani, hogy Walton és társai 40 évvel később is szilárdan kiállnak amellett, hogy amit arról az estéről mondtak, az igaz.
Ráadásul a film bemutatása (Fire in the sky) ugyan segített újjáéleszteni az eset utáni érdeklődést, ugyan akkor a csapat sok állítását elferdítették benne hiszen számos részletet megváltoztattak vagy hozzá adtak a történethez a Paramount Pictures munkatársai, hogy kiemeljék filmjüket a többi földönkívüli elrablásos mozi közül, amik ezzel egy időszakban készültek.
Walton napjainkban
Walton továbbra is meghatározó alakja maradt a z UFOs köröknek. Számos eseményen vesz részt, ahol beszámolókat tart és felbukkan dokumentum filmekben, amik az esetét dolgozzák fel. Könyve, a filmmel azonos című Fire in the sky, először 1978-ban került kiadásra, és a mai napig egyike a legolvasottabb a földönkívüli elrablásokról szóló könyveknek. Azonban Walton a mai napig a célpontjaa kritikáknak és vádaknak, miszerint az egész esetet csak megjátszották. Az internet elterjedése csak elősegítette a vita fokozódását.
Még egy utolsó erőfeszítést tett, hogy egyszer s mindenkorra bizonyítsa, hogy az igazat mondja, vállalta a szereplést a FOX TV egyik műsorán (The moment of truth 2008). Itt ismét elvégeztek rajta egy poligráf tesztet. A műsor csúcspontján úgy ítélték Walton hazudik, és a férfin látszott az őszinte döbbenet, amikor kihirdették a teszt eredményét. Walton röviddel a műsor után kiadott válaszában, elmondta hogy tudomására jutott, hogy a műsorban alkalmazott eljárás már elavult, és a legtöbb amerikai államban már nem fogadják el. A producereket is megvádolta, hogy olyan módon szerkesztették meg a vetítésre kész műsort, hogy azzal ellene fordítsák a nézőket.
2012-ben Steve Pierce döntött úgy, hogy megtöri a csendet, és beszélt az Openmind TV-ben azokról a bizonyos november 5-ei estén történt eseményekről. Philip Klassról is emléítést tett, hogy a férfi megpróbálta megvesztegetni 10.000 dollárral és rávenni, hogy mondja azt hogy hazudik. Ez egy igencsak örömmel fogadott műsor volt, leginkább Walton számára, főleg a Moments of truth beli szereplése után.
A legutóbbi években Travist megpróbálták rávenni, hogy járuljon hozzá egy újabb film leforgatásához, ami a történetét dolgozná fel. Azonban Travis most nagyobb befolyást kér, ami a forgatókönyvet illeti, hogy annyira pontosan jelenítse meg a film az eseményeket, amennyire csak lehetséges.
Travis egy weboldalt is üzemeltet, ahol élményit érintő kérdésekre válaszol embereknek
Új támogatás
Ha úgy is tűnik, hogy az internetes fórumok és TV műsorok megpróbálják elhitelteleníteni Walton és társai állításait, mégis vannak újabban és újabbak, akiknek a támogatását elnyeri Walton ügye, és támogatják, hogy Walton az igazat állítja. Ez ahoz vezetett hogy újabb és újabb teóriák látnak napvilágot UFO-kutatóktól, sőt, még Waltontól magától is.
2017-ben egy UFO kutató, J. P. Robinson elmondta, hogy amíg nem ismerte meg személyesen Waltont, ő maga is kételkedett a történet hitelességében. Egy brit lapnak, a The Daily Expressnek elmondta, hogy miután minőségi időt töltött Waltonnal, és tudott kettesben beszélni a férfival élményeiről, arra a megállapításra jutott, hogy Walton tényleg találkozott ezekkel a lényekkel (a cikk itt található). Elmondta, hogy ami a legnagyobb rejtélyt jelentette számára, hogy vajon miért lőtték meg a fénynyalábbal az idegenek Waltont. Robinson úgy gondolja most már, hogy ez nem volt szándékos, hanem Walton csak rosszkor volt rossz helyen, és baleset történt, hiszen sosem lett volna szabad egy ilyen eszközhöz ennyire közel mennie. Walton már éppen indult volna vissza a kocsihoz, mikor a fénynyaláb eltalálta. Walton elmondta Robinsonnak, hogy őszintén hiszi, hogy aznap este belehalt abba a lövésbe és az idegenek azért vitték a fedélzetre, hogy újjáélesszék, ezzel választ adva arra a kérdésre is, hogy miért került Walton az idegen jármű fedélzetére. Robinson ezzel fejezte be interjúját a The Daily Expressnek;
"Travis Walton az oka, hogy újra hinni kezdtem, vagy mondhatnám úgy is hogy újra biztos voltam benne, hogy valami rendkívülinek a részesei vagyunk, és csak idő kérdése most már, hogy a teljes kép feltáruljon előttünk."
