Apró múmiák a világ körül II. - Alyoshenka

A világ minden táján találtak már múmiákat, a bebalzsamozott, aprólékosan előkészítette és szertartásosan eltemetett testektől kezdve egészen a természetes módon megőrződött tetemekig. A választék korban és etnikumban is igencsak széles, és a legtöbbjükről egyértelműen ki lehet deríteni, hogy mennyi idős, milyen nemű, mikor és hogyan halt meg, honnan származik, egyszóval sok kérdést lehet tisztázni anélkül, hogy zsákutcákba futnánk. Azonban vannak köztük igen rejtélyesek is, és a legkülönlegesebb eseteket az időnként felbukkanó, aprócska maradványok jelentik. 

Alyoshenka múmia

Alyoshenka (egyes források szerint Aleshenka) múmia, vagy más néven a Kyshtym törpe. Az apró testet sokan egy koraszülött gyermeknek tartják,  akinek súlyos deformitásait a 40 évvel megtalálása előtt történt kyshtym-i nukleáris katasztrófa okozott, viszont vannak, akik úgy vélik, egy földönkívüli maradványairól van szó. Alyoshenkának igen érdekes és bizarr története van, már a megtalálása is különös, hiszen vannak források amelyek szerint még élt, mikor rábukkantak és csak hetekkel később halt meg. A különös teremtményt 1996 májusában találták, Oroszországban, Kaolinovy faluban, nem messze Kyshtym-től. Megtalálása után pár hét múlva elpusztult, és sajnálatos módon a holttestnek is nyoma veszett azóta, így köddé vált az a remény is, hogy ezt a múmiát legalább olyan alapossággal megvizsgálják, mint a korábbi részben említett atakama-i holttestet. Mindössze videó felvételek,  fotók és a találgatás maradt az utókornak. Emiatt nem meglepő, hogy rengeteg olyan elképzelés kapott szárnyra, amik a test földöntúli voltát próbálták hangsúlyozni, azonban a szkeptikus tábor képviselő is felbukkantak, akik állították, ez nem több csak egy külvárosi legenda.

A testet eredetileg egy idős asszony, bizonyos Tamara Vasilievna Prosvirina találta, egy meleg májusi estén. Szokásos esti sétáját élvezte, amikor hangokra lett figyelmes. Azt hitte, hogy valamilyen kistestű állat motoszkál a környéken, de hamarosan gyereksírás vegyült a neszekbe. Tamara elkezdte keresni a hang forrását, és egy különös kis lényt talált. Az asszony a sáljába tekerte az apró teremtményt, hogy megvédje, és haza vitte. A kis lényt a nő úgy nevelgette, mintha a saját gyermeke volna, s ő nevezte el Alyoshenkának. A "gyereket" Tamara unokahúga (akit szintén Tamarának hívnak) is látta, rögtön másnap, mikor nagynénjét ment látogatni. Később a nő úgy írta le a lényt, mint valamit, ami nem erről a világról származik. Sőt mi több a a fiatalabbik Tamara számára elég nyugtalanító volt a teremtmény megjelenése. Nagy, hagyma alakú feje volt, arcát majdnem teljesem elfoglalták hatalmas szemei, és közöttük csupán egy apró nyílás volt, amin keresztül lélegzett. De a legborzasztóbbnak mégis azt tartotta a nő, ahogy a lény elfogyasztotta az ételt, amit nagynénje adott neki. Tamara unokahúga szerint Alyoshenka nem evett, hanem "táplálkozott". 

Részlet az egyik dokumentum filmből

Ha eddig bizarrnak tűnt a történet, a dolgok ettől a ponttól kezdtek csak még furcsább fordulatot venni. Pár  héttel az után, hogy Alyoshenkát megtalálta, Tamara beteg lett és kórházba kellett szállítani. Egy szomszéd hívta ki a mentőket, mivel az idős asszony újra elkezdett hallucinálni, azt mondja az embereknek, hogy ismét gyermeke van, és dührohamai vannak. Többen mondták a környékbeliek közül, hogy az öreg nőtől nem szokatlan a különös viselkedés, és hogy mentálisan beteg. Sokan tudták róla, hogy a közeli temetőbe járt éjszakánként, a virágokat lelopta a sírokról és otthonát díszítette velük. Hogy végül romló mentális állapota vagy más miatt került e a kórházba Tamara, nem teljesen tisztázott, viszont a kis lény egyedül maradt a házban. Egy akkoriban megjelent hírújság szerint a  nő kórházi  fogsága alatt többször próbált az orvosoknak szólni, hogy a "gyermeke" egyedül van otthon, de figyelmen kívül hagyták kétségbeesett segélykéréseit, és állításuk  szerint ők ellenőrizték a házat de semmit nem találtak, csak egy macska tetemet rongyokba tekerve.

Tamarán és unokahúgán kívül,  aki még látta Alyoshenkát, az Vladimir Nurdinov volt. Nem tudni milyen okból, de többször meglátogatta Tamarát a férfi, és látta a nő "gyermekét". Amikor a férfi tudomást szerzett arról, hogy Tamarát  kórházba szállították,  elment a nő otthonába, hogy megnézze jól van e a lény, de sajnálatos módon Alyoshenka addigra meghalt, valószínű az éhségtől  és kiszáradástól,  a tetem pedig már mumifikálódásnak indult. Persze a tetem megtalálása nem tisztázott, több féle verzió ismert.  Egyesek szerint Nurdinov Tamarával lakott, más források szerint viszont Tamara unokahúga találta meg a testet és adta át Nurdinovnak. Ami biztos, hogy Nurdinov adta át a maradványokat  egy Vladimir Bendlin nevű rendőrnek. Bendlin úgy ítélte, hogy egy gyermek maradványaival van dolga, ezért a testet átadta Dr. Irina Yermolaeva orvosnőnek vizsgálatra.

Alyoshenka és egy gyufásdoboz mellette, hogy fogalmunk legyen a lény méreteiről

A doktornő szerint olyan szempontból nem "kacsa" az eset, hogy ez valóban egy mumifikálódott test, ami egykor élő szövet volt. Arra  a következtetésre jutott, hogy ez egy koraszülött gyermek, akinek deformitásait nagy valószínűséggel az 1957-es kyshtym-i nukleáris katasztrófa miatti sugárzás okozta. A másik orvos, aki látta Alyoshenka maradványait, Bendlin orvosi szakértője, Lyubov Romanowa volt. A nő annak ellenére, hogy több olyan gyermeket látott már, akiknek súlyos deformitásai voltak,  mégis úgy nyilatkozott, hogy "soha sem látott ehhez hasonlót" és hogy valószínűleg "nem emberi eredetű" a tetem. Túl soknak tartotta a különbségeket. Összesen 20 olyan elváltozást sorolt fel, ami a csontokhoz köthető, nem utolsósorban azokat, amelyek a koponya csontokon talált, például a túl éles csontszélek.

Természetesen hamar szárnyra kapott az a pletyka a faluban, hogy az öreg, bogaras Tamara egy földönkívüli csecsemőt talált, és nevelgette. Sokan a környékről ebben a történetben meglátták az üzlet lehetőségét, akár igaz, akár nem, és megpróbálták jó pénzért eladni történetüket az egyre több ide érkező újságírónak és TV csatornának, nem utolsó sorban két japán televíziós társaságnak, akiknek a munkatársai "mindenki után pénzt dobtak, aki tudott valamit az UFO-bébiről". Olyan hírek is felröppentek, hogy maga Tamara, és Nurdinov találták ki a történetem,hogy pénzhez jussanak, és hogy a tetem nem más csak egy jól megcsinált bábu. Természetesen érdemes megjegyezni, hogy kiderült, hogy a test valódi, egykor élőlény volt, valamint, nincs bizonyíték arra sem, hogy Tamarának vagy Nurdinovnak bármilyen anyagi haszna származott volna az esetből.

A videót Vladimir Bendlin készítette saját kamerájával, az után, hogy a kis testet átadták neki

Bár az első vizsgálatok bebizonyították, hogy a test valódi, mégsem csinált senki DNS teszteket, hogy vajon emberi maradványokról volt e szó. Egy híres ufológus, Boris Zolotov felajánlott, hogy elvégezteti a genetikai analízist Alyoshenkán, és Bendlin gondolkodás nélkül átadta a testet a férfinak. Ez egy olyan döntés volt, amit azóta, saját bevallása szerint, már nagyon megbánt. Bendlin arra számított, hogy pár héten belül visszakapja a vizsgálat eredményeit, viszont hiába várt, már több hónap is eltelt, és Zolotov-ot sem tudta többé elérni. Amikor Zolotov-ot sikerült egy televíziós csatornának megtalálnia, a férfi egy igen bizarr és különös magyarázattal szolgált az esetről. Elmondása szerint épp az analízisre vitte a maradványokat egy kollégája, amikor egy UFO tűnt fel a semmiből, elállta kollégája útját, és magával vitte Alyoshenka testét, s nem volt hajlandó további kommentárt az esethez fűzni. 

Vajon a testet Alyoshenka fajtársai vitték magukkal?

Egyes teóriák szerint Zolotov-ot kényszerítették arra, hogy átadja a maradványokat a titkosszolgálatnak. Egy újságíró akkoriban szemtanúja volt annak, hogy valakit kényszerítettek titoktartási papírok aláírására, s vannak, akik lehetséges párhuzamot vontak a két eset között. Mások szerint viszont az a legvalószínűbb, hogy eladta a testet egy gyűjtőnek, nyilvánvalóan anyagi haszon ellenében. Egy biztos, hogy akár mi is történt, a maradványokat soha többé nem látta senki.

Fordulat akkor következett, amikor egy ismeretlen nő előállt azzal az állítással, hogy a birtokában van az a lepedő, amibe a tetemet csavarták, és hajlandó átadni azt Bendlin-nek, hogy újabb DNS vizsgálatot hajtsanak végre, de csak akkor, ha komolyan veszik őt, és kivizsgálják alaposan Alyoshenka ügyét. Tamara unokahúga igazolta, hogy ez az a takaró, amibe nagynénje a kis lényt tekerte, és amikor visszajött az eredménye a DNS vizsgáltnak, nagy meglepetést okozott. Találtak emberi DNS-t (ami valószínűleg Tamaráé volt) valamint egy olyan szálat, ami ismeretlen volt a tudomány számára.

Hivatalosan Alyoshenka egy koraszülött gyermek, aki maximum 20-26 hetes lehetett, amikor világra jött, és minden bizonnyal nem élt tovább pár óránál születése után, nemhogy hetekkel, ahogy Tamara állította korábban. A testről kiderült, hogy valójában lánygyermekről van szó, nem pedig fiúról, ahogy korábban hitték, és súlyos rendellenességeiért a kyshtym-i katasztrófa miatti radioaktív sugárzás lehet a felelős. A lényt csupán két ember látta, amíg még életben volt, Tamara unokahúga és Nurdinov, akik ezen eredmények ellenére továbbra is ragaszkodtak hozzá, hogy a lény igen is élt. Sok kutató szánt sok időt arra, hogy a történteket kivizsgálja, és közülük sokan egyet értenek abban, hogy Tamara unokahúga valószínűleg az igazat mondja. Már azért is, mert a történetétől az évek során egyszer sem tért el, nem változtatott a részletein.

"Akkoriban hetente kétszer látogattam meg a nagynénémet, aki egyedül élt. Ennivalót vittem neki, ahogy mindig is tettem. Már éppen indulni készültem, amikor azt mondta 'Jobb, ha adunk egy kis ételt a babának is.'. Aztán oda intett engem az ágyhoz. Közelebb mentem és akkor megláttam őt. Ott volt az ágy tetején, és valami furcsa, nyikorgó hangot adott ki. A szája aprócska cső volt, és láttam a benne mozgó kicsiny piros nyelvet. Két kis fogat is láttam. Bizonyos szempontból egy apró csecsemőnek tűnt. A feje barna volt, a teste szürkének tűnt. Nem voltak szemhéjai,  és nem látszott, hogy milyen nemű. A pupillája úgy tágult és szűkült, mint ahogyan a macskáknak szokott,  ha sokszor le-föl kapcsolják a világítást.  Megkérdeztem a nagynénémet, hogy honnan szedte ezt a kis szörnyet. Ő azt válaszolta, hogy az erdőben találta. Közben folyton Aleshenkának nevezte, majd odaadott a lénynek egy cukorkát, amit az a valami azonnal elkezdett szopogatni. Akkor azt hittem valamiféle állat lehet."

Az egyetlen kép, amit az ezzel kapcsolatba hozható személyekről találtam. Tamara Vasilievna Prosvirina (forrás: http://www.ascensionearth2012.org/2014/05/did-russian-women-take-alien-home.html)

Megemlítendő, hogy azzal egy időben, amikor Alyoshenka maradványai eltűntek, az idős Tamara egy végzetes autóbalesetben életét vesztette. Éppen a kórházból  akart megszökni, amikor történt a baleset. Akik látták,  úgy írták le, hogy az idős asszony úgy viselkedett, mintha valaki hívná őt. Érdekes egybeesés, hogy a nőnek a következő napokban találkozója lett volna olyan specialistákkal, akik Moszkvából érkeztek a helyszínre, hogy  jobban kivizsgálják az esetet.  Többek között Mark Milkhimer, aki hipnózisnak akarta alávetni Tamarát, hogy Alyoshenka megtalálásának különös körülményeire fény derüljön, pontosabban több részletet is megismerhessenek. Röviddel azután, hogy Milkhimer Kyshtymbe érkezett ő maga is meghalt egy szívroham következtében.

A múmiát övező rejtélyek egyre csak gyarapodnak, s a különös halálesetek is csak növelik a kérdőjeleket az eset körül. Akár hogy is, egy igen vitatott és különös esetről beszélhetünk, s csak remélhetjük, hogy egyszer újra felbukkan Alyoshenka, hogy alaposabban megvizsgálhassuk.

Források:

• http://www.metimeforthemind.com/aleshenka-ndash-alien-baby-or-a-tragic-victim-of-the-1957-kyshtym-disaster-40-years-later.html
• http://www.ascensionearth2012.org/2014/05/did-russian-women-take-alien-home.html
• http://www.pravdareport.com/science/mysteries/24-03-2007/88603-alien_dna-0/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Alyoshenka

Stardust Ranch - Harc az idegenek ellen

Idegenek által elkövetett emberrablások, vagy eltérítések. Sokan hallottak már erről a jelenségről, amikor idegen, nem földi lények ragadnak magukkal embereket, akaratuk ellenére felviszik a hajóikra, vagy titkos föld alatti bázisaikra őket, hogy ott kísérleteket és különféle vizsgálatokat hajtsanak rajtuk végre. A jelenség már az 1960-as évek óta ismert, ugyanis ekkor történt az első, nyilvánosság elé is kikerülő eset, Betty és Barney Hill esete. Persze ezt megelőzően is volt példa hasonlóra, ám ez előtt nem igen kaptak nyilvánosságot ezek a történések. Vannak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy egészen az őskorig visszanyúlnak ezek a találkozások, sőt, hogy maguk az idegen lények alkották meg tudatosan az emberiséget.

Az idegenek szándékai sem mindig tiszták, hiszen vannak olyan, magukat kontaktoknak nevező személyek, akik dicsőséges, jóindulatú és segítőkész testvérekként írják le ezeket a lényeket, akik megpróbálnak minket a helyes útra terelni. Ugyan akkor vannak azok az esetek, amikor a visszahozott személyek horrorisztikus dolgokról számolnak be, néha még fizikai nyomai is vannak a találkozásnak hegek, sérülések, hátramaradt sugárzás formájában, az emlékek pedig visszatérő rémálmokként kísértik az elszenvedőket. Ezeknek az embereknek az elbeszéléseiből az idegen létformák igen változatos fajgazdagságát ismerhettük már meg, de a leggyakrabban előforduló lények a kis szürke idegenek, akik körülbelül 100-120 centi magasak, a bőrük sápadt, szürkés, esetleg sárgás árnyalatú, többnyire fejletlen magzatra emlékeztet a testfelépítésük, szemeik nagy, mandulavágású fekete érzékszervek, ezen kívül fülük, valamint orruk egyaránt hiányzik, vagy csupán csak apró lyukak jelzik ezek helyét.

(Forrás: Deviantart.com)

Ilyen lényekkel volt kénytelen felvenni a harcot John Edmonds, pszichiáter és terapeuta és felesége Joyce. A férfi küzdelme az után kezdődött, hogy 1996-ban megvásárolta az arizonai Stardust Ranch-ot. Szinte minden pénzét belefektette a farmba, és csupán csak arra vágyott, hogy legyen egy hely, ahová visszahúzódhat a világ elől, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt John várta. Már rögtön az után, hogy az adásvétel megtörtént, szokatlan események történtek. Az előző tulajdonos minden ingóságát a házban hagyta, és amikor John felhívta a Real Estate ingatlan ügynökséget, azt mondták neki, hogy mindent elszállíttatnak pár órán belül. Azonban, amikor John ellátogatott újdonsült házába később a nap folyamán, a bútorok és egyéb tárgyak a birtokon található medencébe voltak összehordva. John ismét telefonált az ingatlan ügynökségnek, hogy vegyék fel a kapcsolatot az előző tulajdonosokkal, ám amikor ez megtörtént ők azt állították, hogy jártak ugyan a farmon, és felfigyeltek ők is a medencében feltornyozott bútoraikra, de úgy gondolták, hogy John hordta oda azokat mérgében. Végül a bútorok nagy részét elszállították, a többitől John szabadult meg. A kérdés persze, hogy ki vagy mi vitte a bútorokat az üres medencébe, bár John maga nem bocsátkozott erről találgatásokba.

John Edmonds

Stardust Ranch

Pár nappal később újabb aggasztó események következtek. Egy zilált küllemű férfi érkezett a farmhoz, kezében egy bozótvágó késsel. Annak ellenére, hogy a világ végén voltak, és így minden segítség kilométerekre volt, John kiment beszélni az illetővel, hogy kiderítse mik a szándékai. A férfi azt állította, hogy a farmon élt régebben. John úgy gondolta, hogy a férfi minden bizonnyal őrült, ezért felszólította, hogy távozzon, azonban amit az idegen erre válaszul mormogott, örökre John emlékezetébe vésődött.

"Később még azt fogja kívánni, hogy bár itt lettem volna. Ezen a földön szörnyek tanyáztak, de én megöltem őket."

A férfi ezek után sarkon fordult és elhagyta a ranchot. John soha többé nem látta.

A pár később különös fényjelenségek, úgynevezett "orbok" feltűnését tapasztalta a ranch területén, amikről John számos fotó felvételt készített. Valamint katonai helikopterek is feltűntek a birtok felett, amik látszólag ezeket az azonosítatlan repülő tárgyakat üldözték. De ami a legrémisztőbb volt, szokatlan kinézetű lények is felbukkantak. Nagyjából 1-1 és fél méter magas, nagy, fekete szemű lények, akiknek a bőre tapintása hideg volt, akár egy kétéltűnek vagy hüllőnek. Általában három fős csoportokban érkeztek éjszakánként és John házába is behatoltak. Ez így ment évekig, és a különös érdeklődést tanúsítottak John felesége, Joyce iránt. A nő, több más eltérítetthez hasonlóan arról számolt be, hogy amikor a látogatók felbukkantak a közelében valamiképp a befolyásuk alá került, és képtelen volt ebből a transzból feloldódni, hogy felvegye a küzdelmet az idegenekkel, vagy hogy akár csak segítségért kiáltson. Az "elveszett idő" jelenségét is megtapasztalták mind a ketten, azaz voltak olyan órák, amikkel képtelenek voltak elszámolni. Nem tudták, hogy hol, kivel és hogyan töltötték el, ráadásul sokszor egészen más helyen találták magukat, mint ahol utolsó emlékeik szerint tartózkodtak. Joyce testén a támadások után rendszerint tűszúráshoz hasonló sebhelyek és zúzódások is feltűntek, leginkább a combjain, hasán, valamint karjain.

John által készített felvételek az orbokról

Viszont nem csak Joyce vált, a lények támadásainak célpontjává. A farmon John mentett lovakat és kutyákat tartott, és nem egy alkalommal eset meg, hogy a férfi legnagyobb borzalmára néhány állatát megcsonkítva találta meg a ranch területén. A lovak szemei, nyelve, bőrének egy része, nemi szervei sebészileg el lettek távolítva, vérük pedig mind egy cseppig hiányzott. A férfi három rottweiler fajtájú kutyáját is elvesztette, miután azok megtámadtak egy szürke lényt, és annak ellenére, hogy látszólag nem sérültek meg, egy héttel később elpusztultak. John úgy érezte, valamit tennie kell, ezért a következő látogatást már fegyverrel várta, hogy megvédje magát és családját. A következő támadás célpontja ismét Joyce volt, akit a férfi leírása szerint egy fénynyalábon keresztül éppen ki akartak lebegtetni az idegenek a házból. A férfi gondolkodás nélkül tüzet nyitott az idegenekre és a ház mellett lebegő járműre.

Könnyen őrültnek bélyegzik az embereket, ha ilyesmikről mesél, vagy legalábbis abba a gyanúba keveri magát, hogy csak figyelemfelkeltés céljából találta ki a történetet. Nem véletlen, hogy John és felesége nem szívesen beszéltek az eseményekről, még legközelebbi barátaiknak sem, hiszen féltek a kiközösítéstől, és hogy nevetség tárgyává válnak. Azonban John története itt koránt sem ért véget, és érdekes fordulatot vettek az események, amikor egy alkalommal a férfi mintákat vett abból a folyadékból (vérből) és szövetből, ami azután maradt, hogy egy szürke lényt megölt egy szamuráj karddal. A test természetesen eltűnt (John állítása szerint nem egyszer sebesített meg halálosan idegeneket különböző fegyverekkel, viszont a holttestek minden alkalommal köddé váltak), viszont a kard a szövetmintával megmaradt. A mintákat Michigan-be küldték, egy biofizikusnak, W.C. Levengood-nak. A minták elemzése a következő eredményt hozta: a folyadék tiszta hemoglobinnak bizonyult, és ugyan ezt az anyagot a ló csonkításoknál is megtalálták (valamint hasonló anyagot találtak már korábban történt marhacsonkítások alkalmával), ezen kívül szokatlan szálas-oszlopos szerkezetű részeket is találtak ebben a testfolyadékban. A szövetminták elemzéséből az is kiderült, hogy állati és növényi sejtek jellemzőit egyaránt viselő sejtekből épült fel. Levengood először rendkívül izgatott volt a minták eredményeit látva, és úgy vélte, hogy John az idegen életformák bizonyítékainak Szent Grálját tarthatja a kezében. Viszont időközben valami megváltozott, Levengood egyik napról a másikra elvesztette érdeklődését a téma iránt és többé nem válaszolt John megkereséseire. Röviddel ez után a kutatót holtan találták a laboratóriumában és a halottkémi jelentésben az állt, hogy balesetben hunyt el. A kérdéses minták pedig nyomtalanul eltűntek, csak néhány fénykép felvétel maradt meg.

W. C. Levengood

Szövetminták, amiket Levengood elemzett

John később sem adott túl sok interjút a témával kapcsolatban, hiszen próbálta megőrizni azt a keveset élete normális folyásából, ami még maradt, és nem akart ennél jobban a figyelem középpontjába kerülni. Ez is lehet az oka annak, hogy története nem túl ismert és nem agyonkutatott az ufológusok és idegen hívők körében. Az egyik legismertebb kutatást a Ghost Adventures csapata végezte. Érdekes módon nagyon magas elektromágneses értékeket mértek, hasonlóan ahhoz, mint amit egy korábbi eltérített Trevis Walton esetében detektáltak az elrablásának helyszínén 1975-ben. Az említett helyszín egyébként nincsen messze a Stardust Ranch-től. Bár a dokumentarista csapat sajnos nem tudott földönkívülieket lefilmezni, Johnnak birtokában van egy korábbi interjú felvétel, amin saját véleménye szerint egy földönkívüli bukkan fel a háttérben.

Ghost Adventures forgatásán

Különleges anyagból álló kavics szerű tárgy, amit John talált

A történetek minden kétséget kizáróan rendkívüliek, és joggal hihetjük, hogy John csupán kitalálta ezeket. Sőt, maga John is elismeri, hogy sokszor saját maga is alig tudja elhinni azt, ami vele történik. Persze felmerül a kérdés, hogy ennyi éven keresztül, hogyhogy nem kamerázta be az egész ranchot és a házát. S ha ugyan tényleg a kezében tartja az idegenek létezésének megcáfolhatatlan bizonyítékát, miért engedik még mindig beszélni az illetékes szervezetek? Lehetséges, hogy a férfi és felesége az alvási paralízis  nevű jelenséget tapasztalták és tapasztalják meg sorozatosan. De az is lehet, hogy amit állít az igaz.  Ám ha mindez valóság, akkor közelebb kerülhetnénk az idegenek létezésének bizonyításához ez által a farmer által, aki elkeseredett harcot folytat a nem kívánt látogatókkal.


Források: 
http://alienranch.weebly.com/

http://freedom-articles.toolsforfreedom.com/man-who-fights-grey-ets-on-his-land/

Apró múmiák a világ körül I. - Az Atakama múmia

A világ minden táján találtak már múmiákat, a bebalzsamozott, aprólékosan előkészítette és szertartásosan eltemetett testektől kezdve egészen a természetes módon megőrződött tetemekig. A választék korban és etnikumban is igencsak széles, és a legtöbbjükről egyértelműen ki lehet deríteni, hogy mennyi idős, milyen nemű, mikor és hogyan halt meg, honnan származik, egyszóval sok kérdést lehet tisztázni anélkül, hogy zsákutcákba futnánk. Azonban vannak köztük igen rejtélyesek is, és a legkülönlegesebb eseteket az időnként felbukkanó, aprócska maradványok jelentik.

Atacama-múmia (Forrás:https://upload.wikimedia.org)

  Ata - az Atacama sivatagban talált múmia

A testre Oscar Muñoz talált rá 2003-ban, az Atakama-sivatagban, egy elhagyatott chilei városban, La Noriában, ami 56 kilométerre fekszik Inquique várostól. La Noria a térség nitrát iparának köszönhetően virágzó város volt, még az első világháború előtt, mely alatt a németek feltalálták a szintetikus nitrátot, ez után azonban elnéptelenedett. Muñoz gyűjtő szenvedélyének hódolva vetődött a szellemvárosba, ahol reményei szerint üvegpalackokat és érméket szerzett volna a gyűjteményébe. Ehelyett azonban sokkal érdekesebb felfedezést tett. Miközben az város temploma körül ásott, egy fehér ruhába burkolt, és ibolyaszínű szalaggal átkötött csomagra bukkant. A lelet egy apró, alig 15 centiméter hosszú testet rejtett. A tetemnek erős fogai, sötét, pikkelyesnek tűnő bőre és furcsán kicsúcsosodó feje volt. Az első felvételeket Muñoz barátja, Alejandro Dávalos készítette, és az ügy kapott némi nyilvánosságot, miután a fotókat és a történetet publikálták a La Cuarta című helyi lapban (ami egyébként hírhedten szenzáció hajhász újságnak számít).

Oscar Munoz (balra) és Alejandro Dávalos (jobbra) (Forrás: https://lasociedadsupersecreta.files.wordpress.com)

Ata vizsgálata (Forrás:https://wereblog.com)

A tetem hosszú utat járt be, mielőtt a tudósok vizsgálatoknak vetették volna alá. Muñoz egy inquique-i kocsma tulajdonosnak adta el a múmiát, aki a testről készült fotókat pénzért árulta. A múmia később ismét gazdát cserélt, és egy spanyol üzletemberhez került, aki Spanyolországba vitte. 2004. július 5-én a lényt bemutatták a Barcelonai Királyi Tudományos Akadémián (Royal Academi of Sciences in Barcelona). Több orvos, biológus és zoológus is megvizsgálta. A madridi Complutense Egyetem tudósai is megvizsgálták a leletet és egyetértettek abban, hogy a múmiában van valami igazán egyedi, ám egyikük sem volt hajlandó az eredményeit videó felvételen, hanganyagon vagy írásban rögzíteni. Az Ata névre keresztelt lény egy időre el is tűnt a nyilvánosság szeme elől, és csak 2009-ben bukkant fel újra a múmia története, egy exopolitikai szimpóziumon, amit Barcelona közelében tartottak.

Az eseményen több ufológus és egy tudós próbálták megállapítani, hogy miféle lényről lehet szó. Az első feltevés az volt, hogy ez egy koraszülött magzat, de ezt az elméletet hamar elutasította Mario Pizzaro, aki az AION chilei UFO kutató csoport képviseletében érkezett a szimpóziumra. Véleménye szerint, mivel senki sem vetette még alá a testet komolyabb vizsgálatoknak, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mi lehet Ata, és hozzá tette, hogy akár mi is, nem valószínű, hogy egy négy hónapos magzat teteme, viszont azt sem mondhatja, hogy földönkívüli. Pizzaro mindemellett érdekes adalékkal szolgált a területről, miszerint az elhagyatott La Noria városa bővelkedik a paranormális esetekben.

Az AION igazgatója már jóval szkeptikusabban állt a maradványokhoz. Rodrigo Fuenzalida, aki mellesleg Chile egyik legismertebb ufológusa, miután közelebbről is szemügyre vette a testet, arra a véleményre jutott, hogy ez egy magzat, hiszen látható a köldökzsinór nyoma. Szerinte a tetem bal oldalán látható maradvány összeolvadt a fejjel, és ez hozta létre azt a kidudorodást, ami ma a koponyán felfedezhető. Rodrigez szerint mindenképpen szükséges, hogy ennek a rejtélynek a megoldásában biológus és  orvos szakértők is segítséget nyújtsanak.

A testet megvizsgáló első biológus, Dr. Walter Seinfeld az Arturo Prat Egyetemről, még sokkal szkeptikusabb volt. Szerinte a maradvány minden kétséget kizáróan emlős, és majdhogy nem bizonyos, hogy emberi lény. Viszont ahhoz, hogy jobban megismerjék Ata-t, a további vizsgálatok elengedhetetlenek voltak. Többek között röntgen, CT és DNS vizsgálatoknak vetették alá a maradványokat, hogy közelebb kerüljenek a megoldáshoz.

Első laboratóriumi vizsgálatok

A vizsgálatokba, amelyek arra irányultak, hogy kiderítsék, hogy a maradványok emberiek e, vagy más fajhoz tartoznak, több tudóst sikerült bevonni. A test anatómiai felépítését és genetikai tulajdonságait is alaposan megvizsgálták. A vezető kutató Dr. Gerry Nolan volt, a Stanford Egyetem Orvostudományi Intézetének mikrobiológus és immunológus professzora volt. Habár a vizsgálatok több kérdésre fényt derítettek, legalább ugyan ennyi új kérdést vetettek fel.

Dr. Gary Nolan (Forrás: http://1.bp.blogspot.com/)

Kiderült, hogy a múmiának csupán 10 pár bordája van a megszokott 12-vel szemben. Nolan jogosan vetette fel a kérdést, hogy vajon milyen betegség okozhat ilyesfajta elváltozást. A válaszért egy gyermek radiológust kerestek fel, Dr. Ralph Lachman-t, aki, habár nem tudott ilyen változásokat előidéző kórról, meglepő információkkal szolgál; a múmia méretei alapján ugyan egy magzat holttestének tűnik, a csontok mégis egy 6-8 éves gyermek csontjainak fejlettségét mutatták a röntgen vizsgálatok szerint.

(Forrás: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com)

Röntgen felvétel a testről (Forrás: http://2.bp.blogspot.com/)

Ezek alapján Nolan két lehetséges magyarázatot vetett fel:

1. Ata a törpeség egy igen súlyos formájában szenvedett. Nagyon apró embernek született, és 6-8 éves korában elhunyt.

2. A maradványok egy körülbelül 22 hetes magzaté, aki a progéria (gyors öregedés) egy súlyos és igen gyors lefolyású változata miatt még születése előtt elhalt.

A holttesten végzett genetikai vizsgálatok során eddig azonban nem találtak olyan géneket, amelyek bármelyik betegségért felelősek volnának. A kutatóknak az is világossá vált, hogy emberi maradványokról van szó, sőt, a múmia mitokondriális DNS-éből (az a DNS, ami a mitokondriumokban található, és csak anyai ágon öröklődik - a Szerk.) a származásáról is sikerült többet megtudnia a tudósoknak. Kiderült, hogy Ata édesanyja valószínűleg egy őslakos dél-amerikai nő volt, aki a chilei térségből származott. 

Bár a DNS tesztek egyértelműen emberinek mutatták a maradványokból kinyert örökítő anyagot, a csontváz deformitásaira nem sikerült egyértelmű magyarázatot találniuk. Nem találtak az ismert betegségekre utaló nyomokat, így fenn áll a lehetősége, hogy egy ma még ismeretnek kórban szenvedett Ata. A földönkívüli eredetet támogatókat azonban nem nyugtatta meg ez a válasz, és a kutatók előtt sem tisztázódott minden kérdés, ezért a vizsgálatok a mai napig folynak.

Amikor "felrázódsz" az álmodból

Brooke Shaden's photography

Biztos mindenkivel előfordult már, az, amikor az ébrenlétből éppen csak átbillen az alvás állapotába és ebben a pillanatban egy jókora, hirtelen rándulással mégis felébred. Legtöbbször ráadásul zuhanással, eséssel, esetleg becsapódással kapcsolatos álmok is kísérik ezt az élményt. Mégis, mi okozhatja ezt a hirtelen ébredés?

Az emberek a legkülönfélébb magyarázatokat találták ki erre a jelenségre, még mielőtt meg lett volna a lehetőségünk, hogy vizsgáljuk az agyban zajló folyamatokat. Többek között azzal is magyarázták a jelenséget, hogy álmunkban boszorkányok, rosszindulatú szellemek, akár démonok fojtogatnak minket. Végül is, akkoriban elfogadhatónak számítottak ezek a találgatások ennek a különös jelenségnek a magyarázatára.

Ezt a jelenséget angolul "hypnic jerk"-nek nevezik, és igencsak prózai magyarázatot találtak rá a kutatók.

A tudósok megfigyelték, hogy a "hypnic jerk" akkor következik be általában, amikor az ember gyorsan álomba zuhan az extrém kimerültségtől. Ez egy jó kiindulási pont volt, hogy megvizsgálják, milyen folyamatok játszódnak le mindeközben az agyban.

Az elalvás során a jellemzően lelassulnak a szervezetben a különféle folyamatok, például a szívverés. Azonban néha, leginkább extrém fáradtság esetén ez olyan gyorsan történik meg, hogy az agyunk összezavarodik, és azt hiszi, hogy haldoklik a test.

A test ilyenkor válaszképpen egy hirtelen kémiai ingerekkel válaszol, ami gyakorlatilag kirázza a "haldokló" állapotból. 

És hogy miért jelenik meg ilyenkor álmunkban a zuhanás? Valószínűleg az agy, mintegy "magyarázatként" kreálja ezeket az álomképeket, hogy miért is kellett hirtelen felébrednünk.

Azonban ez is csak egy teória, és még sok kutatásra van szükség, hogy megtudjuk, mi áll pontosan ennek a jelenségnek a hátterében.

Forrás: www.diply.com/orange/article/twitch-in-sleep-why

Bemutatkozás

Kedves Olvasó!

A világunk hatalmas és csodálatos, tele lélegzet elállító dolgokkal. Vannak, amelyekre különleges voltuk ellenére találunk magyarázatot. Azonban akadnak olyanok, amelyekre nincs válasz, akár hogyan is keressük azt.

Ezeknek a megmagyarázhatatlan, ám lélegzet elállító rejtélyeknek szeretném ezt a blogot szentelni. Bár magyarázattal én sem tudok szolgálni, remélem ennek ellenére érdekes olvasmányokkal fog találkozni az, aki idetéved.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Kovács Laura