Stardust Ranch - Harc az idegenek ellen

Idegenek által elkövetett emberrablások, vagy eltérítések. Sokan hallottak már erről a jelenségről, amikor idegen, nem földi lények ragadnak magukkal embereket, akaratuk ellenére felviszik a hajóikra, vagy titkos föld alatti bázisaikra őket, hogy ott kísérleteket és különféle vizsgálatokat hajtsanak rajtuk végre. A jelenség már az 1960-as évek óta ismert, ugyanis ekkor történt az első, nyilvánosság elé is kikerülő eset, Betty és Barney Hill esete. Persze ezt megelőzően is volt példa hasonlóra, ám ez előtt nem igen kaptak nyilvánosságot ezek a történések. Vannak olyanok, akik úgy vélekednek, hogy egészen az őskorig visszanyúlnak ezek a találkozások, sőt, hogy maguk az idegen lények alkották meg tudatosan az emberiséget.

Az idegenek szándékai sem mindig tiszták, hiszen vannak olyan, magukat kontaktoknak nevező személyek, akik dicsőséges, jóindulatú és segítőkész testvérekként írják le ezeket a lényeket, akik megpróbálnak minket a helyes útra terelni. Ugyan akkor vannak azok az esetek, amikor a visszahozott személyek horrorisztikus dolgokról számolnak be, néha még fizikai nyomai is vannak a találkozásnak hegek, sérülések, hátramaradt sugárzás formájában, az emlékek pedig visszatérő rémálmokként kísértik az elszenvedőket. Ezeknek az embereknek az elbeszéléseiből az idegen létformák igen változatos fajgazdagságát ismerhettük már meg, de a leggyakrabban előforduló lények a kis szürke idegenek, akik körülbelül 100-120 centi magasak, a bőrük sápadt, szürkés, esetleg sárgás árnyalatú, többnyire fejletlen magzatra emlékeztet a testfelépítésük, szemeik nagy, mandulavágású fekete érzékszervek, ezen kívül fülük, valamint orruk egyaránt hiányzik, vagy csupán csak apró lyukak jelzik ezek helyét.

(Forrás: Deviantart.com)

Ilyen lényekkel volt kénytelen felvenni a harcot John Edmonds, pszichiáter és terapeuta és felesége Joyce. A férfi küzdelme az után kezdődött, hogy 1996-ban megvásárolta az arizonai Stardust Ranch-ot. Szinte minden pénzét belefektette a farmba, és csupán csak arra vágyott, hogy legyen egy hely, ahová visszahúzódhat a világ elől, ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt John várta. Már rögtön az után, hogy az adásvétel megtörtént, szokatlan események történtek. Az előző tulajdonos minden ingóságát a házban hagyta, és amikor John felhívta a Real Estate ingatlan ügynökséget, azt mondták neki, hogy mindent elszállíttatnak pár órán belül. Azonban, amikor John ellátogatott újdonsült házába később a nap folyamán, a bútorok és egyéb tárgyak a birtokon található medencébe voltak összehordva. John ismét telefonált az ingatlan ügynökségnek, hogy vegyék fel a kapcsolatot az előző tulajdonosokkal, ám amikor ez megtörtént ők azt állították, hogy jártak ugyan a farmon, és felfigyeltek ők is a medencében feltornyozott bútoraikra, de úgy gondolták, hogy John hordta oda azokat mérgében. Végül a bútorok nagy részét elszállították, a többitől John szabadult meg. A kérdés persze, hogy ki vagy mi vitte a bútorokat az üres medencébe, bár John maga nem bocsátkozott erről találgatásokba.

John Edmonds

Stardust Ranch

Pár nappal később újabb aggasztó események következtek. Egy zilált küllemű férfi érkezett a farmhoz, kezében egy bozótvágó késsel. Annak ellenére, hogy a világ végén voltak, és így minden segítség kilométerekre volt, John kiment beszélni az illetővel, hogy kiderítse mik a szándékai. A férfi azt állította, hogy a farmon élt régebben. John úgy gondolta, hogy a férfi minden bizonnyal őrült, ezért felszólította, hogy távozzon, azonban amit az idegen erre válaszul mormogott, örökre John emlékezetébe vésődött.

"Később még azt fogja kívánni, hogy bár itt lettem volna. Ezen a földön szörnyek tanyáztak, de én megöltem őket."

A férfi ezek után sarkon fordult és elhagyta a ranchot. John soha többé nem látta.

A pár később különös fényjelenségek, úgynevezett "orbok" feltűnését tapasztalta a ranch területén, amikről John számos fotó felvételt készített. Valamint katonai helikopterek is feltűntek a birtok felett, amik látszólag ezeket az azonosítatlan repülő tárgyakat üldözték. De ami a legrémisztőbb volt, szokatlan kinézetű lények is felbukkantak. Nagyjából 1-1 és fél méter magas, nagy, fekete szemű lények, akiknek a bőre tapintása hideg volt, akár egy kétéltűnek vagy hüllőnek. Általában három fős csoportokban érkeztek éjszakánként és John házába is behatoltak. Ez így ment évekig, és a különös érdeklődést tanúsítottak John felesége, Joyce iránt. A nő, több más eltérítetthez hasonlóan arról számolt be, hogy amikor a látogatók felbukkantak a közelében valamiképp a befolyásuk alá került, és képtelen volt ebből a transzból feloldódni, hogy felvegye a küzdelmet az idegenekkel, vagy hogy akár csak segítségért kiáltson. Az "elveszett idő" jelenségét is megtapasztalták mind a ketten, azaz voltak olyan órák, amikkel képtelenek voltak elszámolni. Nem tudták, hogy hol, kivel és hogyan töltötték el, ráadásul sokszor egészen más helyen találták magukat, mint ahol utolsó emlékeik szerint tartózkodtak. Joyce testén a támadások után rendszerint tűszúráshoz hasonló sebhelyek és zúzódások is feltűntek, leginkább a combjain, hasán, valamint karjain.

John által készített felvételek az orbokról

Viszont nem csak Joyce vált, a lények támadásainak célpontjává. A farmon John mentett lovakat és kutyákat tartott, és nem egy alkalommal eset meg, hogy a férfi legnagyobb borzalmára néhány állatát megcsonkítva találta meg a ranch területén. A lovak szemei, nyelve, bőrének egy része, nemi szervei sebészileg el lettek távolítva, vérük pedig mind egy cseppig hiányzott. A férfi három rottweiler fajtájú kutyáját is elvesztette, miután azok megtámadtak egy szürke lényt, és annak ellenére, hogy látszólag nem sérültek meg, egy héttel később elpusztultak. John úgy érezte, valamit tennie kell, ezért a következő látogatást már fegyverrel várta, hogy megvédje magát és családját. A következő támadás célpontja ismét Joyce volt, akit a férfi leírása szerint egy fénynyalábon keresztül éppen ki akartak lebegtetni az idegenek a házból. A férfi gondolkodás nélkül tüzet nyitott az idegenekre és a ház mellett lebegő járműre.

Könnyen őrültnek bélyegzik az embereket, ha ilyesmikről mesél, vagy legalábbis abba a gyanúba keveri magát, hogy csak figyelemfelkeltés céljából találta ki a történetet. Nem véletlen, hogy John és felesége nem szívesen beszéltek az eseményekről, még legközelebbi barátaiknak sem, hiszen féltek a kiközösítéstől, és hogy nevetség tárgyává válnak. Azonban John története itt koránt sem ért véget, és érdekes fordulatot vettek az események, amikor egy alkalommal a férfi mintákat vett abból a folyadékból (vérből) és szövetből, ami azután maradt, hogy egy szürke lényt megölt egy szamuráj karddal. A test természetesen eltűnt (John állítása szerint nem egyszer sebesített meg halálosan idegeneket különböző fegyverekkel, viszont a holttestek minden alkalommal köddé váltak), viszont a kard a szövetmintával megmaradt. A mintákat Michigan-be küldték, egy biofizikusnak, W.C. Levengood-nak. A minták elemzése a következő eredményt hozta: a folyadék tiszta hemoglobinnak bizonyult, és ugyan ezt az anyagot a ló csonkításoknál is megtalálták (valamint hasonló anyagot találtak már korábban történt marhacsonkítások alkalmával), ezen kívül szokatlan szálas-oszlopos szerkezetű részeket is találtak ebben a testfolyadékban. A szövetminták elemzéséből az is kiderült, hogy állati és növényi sejtek jellemzőit egyaránt viselő sejtekből épült fel. Levengood először rendkívül izgatott volt a minták eredményeit látva, és úgy vélte, hogy John az idegen életformák bizonyítékainak Szent Grálját tarthatja a kezében. Viszont időközben valami megváltozott, Levengood egyik napról a másikra elvesztette érdeklődését a téma iránt és többé nem válaszolt John megkereséseire. Röviddel ez után a kutatót holtan találták a laboratóriumában és a halottkémi jelentésben az állt, hogy balesetben hunyt el. A kérdéses minták pedig nyomtalanul eltűntek, csak néhány fénykép felvétel maradt meg.

W. C. Levengood

Szövetminták, amiket Levengood elemzett

John később sem adott túl sok interjút a témával kapcsolatban, hiszen próbálta megőrizni azt a keveset élete normális folyásából, ami még maradt, és nem akart ennél jobban a figyelem középpontjába kerülni. Ez is lehet az oka annak, hogy története nem túl ismert és nem agyonkutatott az ufológusok és idegen hívők körében. Az egyik legismertebb kutatást a Ghost Adventures csapata végezte. Érdekes módon nagyon magas elektromágneses értékeket mértek, hasonlóan ahhoz, mint amit egy korábbi eltérített Trevis Walton esetében detektáltak az elrablásának helyszínén 1975-ben. Az említett helyszín egyébként nincsen messze a Stardust Ranch-től. Bár a dokumentarista csapat sajnos nem tudott földönkívülieket lefilmezni, Johnnak birtokában van egy korábbi interjú felvétel, amin saját véleménye szerint egy földönkívüli bukkan fel a háttérben.

Ghost Adventures forgatásán

Különleges anyagból álló kavics szerű tárgy, amit John talált

A történetek minden kétséget kizáróan rendkívüliek, és joggal hihetjük, hogy John csupán kitalálta ezeket. Sőt, maga John is elismeri, hogy sokszor saját maga is alig tudja elhinni azt, ami vele történik. Persze felmerül a kérdés, hogy ennyi éven keresztül, hogyhogy nem kamerázta be az egész ranchot és a házát. S ha ugyan tényleg a kezében tartja az idegenek létezésének megcáfolhatatlan bizonyítékát, miért engedik még mindig beszélni az illetékes szervezetek? Lehetséges, hogy a férfi és felesége az alvási paralízis  nevű jelenséget tapasztalták és tapasztalják meg sorozatosan. De az is lehet, hogy amit állít az igaz.  Ám ha mindez valóság, akkor közelebb kerülhetnénk az idegenek létezésének bizonyításához ez által a farmer által, aki elkeseredett harcot folytat a nem kívánt látogatókkal.


Források: 
http://alienranch.weebly.com/

http://freedom-articles.toolsforfreedom.com/man-who-fights-grey-ets-on-his-land/